Horvát Települési Kisebbségi Önkormányzat Horvátlövő

Az önkormányzat címere osztott, felül vörös színű domborpajzsban jobb oldalon egyfürtű ezüst szőlőtő, bal oldalon két ezüst kalász nő ki. A kettő között álló, élével balra fordított ezüst ekevas lebeg. Alul zöld színű gyep mezőből alkotott talaj. Színek: vörös-zöld-ezüst.
Levéltári források alapján Horvátlövő község alapításának pontos időpontja nem állapítató meg. Tudjuk, hogy a falu határát képező Pornó és Keresztes között fekvő birtok 1496-ban a pornói apátság híres kegyuráról, a magas egyházi méltóságot betöltő Bakócz Tamásról unokaöccsére, Erdődy Péterre szállt át.

A török Bécs elleni 1532. évi hadjárata, Kőszeg ostroma során kifosztotta az egész vidéket, elpusztított mindent, ami az útjába került. Az elnéptelenedett határvidékre 1522. táján vándoroltak be a török uralom alá került horvát területekről menekülő horvát lakosság első csoportjai. Hiteles forrás tanúsítja, hogy II. Erdődy Péter gróf és horvát származású felesége, Tahy Margit az 1532-1535. években a Pinka folyó mentére telepített le a dalmáciai Moslavina, Rovisce, Raca és Koprovnica környékéről származó horvátokat. Horvátlövő községben 14 horvát család telepedett le, és alkotott közösséget a már itt élő német és magyar származású családokkal.

Árpád-kori határőr lakóira utal nevének második fele, amelyhez járul a 16. századi horvát telepítést megörökítő nemzetiségnév. Erre utaló első írott formája 1553-ból maradt fenn, a félig német Toth Syczen alakban. Rövid időre a Zrínyiek tulajdonába került a falu, akik 1592-ben újabb horvát menekülteket telepítettek le.

1715-ben a Pinka folyó nyugati oldalán található Németlövő (Deutsch-Schützen) faluba telepítik át az ekkor Tóth-Sicz névalakban előforduló horvátlövői német anyanyelvű lakosságot, az ott élő horvát családokat pedig a helyükre telepítették be. A mai napig is vannak eredeti hangzású horvát nevek, mint például Bugnits, Bundits, Jusits, Majrits, Milisits.

A község 1613-ban kapta a maihoz leginkább hasonló horvát nyelvű – Horváth-Sicz - elnevezést, amely később Horváth-Lö és német megnevezést alkalmazva Kroatischschützen néven is említenek. A faluban ez idő tájt 38 család, mint föld nélküli jobbágy élt.
A falu lakói a letelepedés után jobbágyok, később úrbéri parasztok és zsellérek voltak, akik a földművelés és állattenyésztés mellett halászattal és vadászattal foglalkoztak. A feljegyzések szerint a XVIII. században a vármegye egész területén híresek voltak a "belga" fajta lótenyésztésről.