Baja Horvát Kisebbségi Önkormányzat

taschler0903, 2009.05.27. 18:41

Megye: 
Bács-Kiskun megye
Elérhetőségek
Postai cím: 
6500 Baja, Szentháromság tér 1.
Telefon, Fax: 
(79) 527-100. Fax: (79) 425-841
baja.jpg
Vezető: 
Šandor Pančić

Baja történetének kezdetei a távoli múltban kereshetők, hiszen már az őskorban lakott hely volt. Ősidők óta vonzották az embereket a Duna bal partján elterülő gazdag legelők és a vizeket övező erdők. Ez a környék mindig megélhetést biztosított a megtelepedő emberek számára.

Kedvező földraji helyzete miatt a terület, a vaskort kivéve, úgyszólván folyamatosan lakott volt. A honfoglalás után rövidesen fontos átkelőhellyé vált. A török uralom alatt jelentős erődítmény volt nagy kikötővel, több száz házzal, mecsettel, fürdővel. A 18-19. században az Alföld egyik legforgalmasabb kereskedelmi központjaként Baja gyors fejlődésnek indult, és a környék gazdasági, valamint kulturális központjává nőtt.

A legrégibb időket őskori (neolitikum, bronzkor) és népvándorlás kori (szarmata népek) leletek tanúsítják. A VI. században avarok nyomultak a területre. Őket követték honfoglaló őseink, akiket vonzott a vízben, halban, vadban, legelőben gazdag vidék.

Baja első okleveles említése – jó évszázaddal a tatárjárás után – 1323-ból származik (Zichy Okmánytár). Első ismert birtokosa a Bajai család. 1474-ben Mátyás király a Czobor családnak adományozta.

A város a török hódoltság alatt a bajai nahije központja. A török adóösszeírás szerint a XVI. század végén 18-22 adózó ház volt a városban. A középkori település a török idők végére elnéptelenedett, s csak jóval később, a XVII. században ideköltözött nagyobb számú horvát (bunyevác, sokac) és szerb, valamint a XVIII. században érkezett német ajkú (sváb) népcsoport népesítette be.

Baja-Buda visszavétele – 1686 után szabadult fel a török uralom alól, és a kincstáré lett a település. A folytatódó felszabadító harcokban a Duna-menti településnek fontos szerepe volt (császári seregek gyülekezőhelye, raktárak), s ezért I. Lipót császár 1696. december 24-én – méltányolva a hozzá folyamodó bajai delegáció kérését – szabadalmazott, kamarai mezővárossá nyilvánította. A császár által a város részére adományozott szabadalmakat 1714-ben III. Károly megerősítette. Ezt követően újra földesúri tulajdonba került a város (Czobor, majd Grassalkovich családok). Utolsó földesurától, Zichy Ferraris Félixtől 1862-ben váltotta meg magát.

A XVIII-XIX. század a város igazi aránykor, a kereskedelem fellendülésének időszaka. Az 1800-as években a vízi szállítás és kereskedelem fejlődése révén polgárosodott iskolaváros, közigazgatási, szellemi és kulturális központ lett. Jogállásában is kedvező fordulat történt, 1873-tól törvényhatósági joggal felruházott várossá vált.

Baja az I. világháborút és a szerb megszállást követően, 1921-től 1941-ig Bács-Bodrog vármegye székhelye. Jogállását a II. világháború után visszakapta, majd az új közigazgatási határok kijelölésekor – Bács-Kiskun megye létrehozásával – 1950-ben veszítette el. Ezt követően közigazgatási szerepét tekintve járási-térségi, gazdasági, kulturális, oktatási, közigazgatási központ.

1990-től Baja Város Önkormányzata önállóan, szabadon, demokratikus módon, széleskörű nyilvánosságot teremtve intézi a város közügyeit, gondoskodik a közszolgáltatásokról, a helyi hatalom önkormányzati típusú gyakorlásáról.